Háromszék földrajza

Földrajzi értelemben Kovászna megye megközelítőleg Románia közepén helyezkedik el, a Keleti-Kárpátok ívének belsejében. Szomszédai: keleten Bákó, Vráncsa és Buzău, délen és nyugaton Brassó, északon Hargita megyék.

Kovászna, a maga 3 710 km²-es kiterjedésével az ország egyik legkisebb megyéje, csak Ilfov és Giurgiu megyék kisebbek nála. Magassága 468 m-től (Ágostonfalva melett) 1777m-ig (Lakóca csúcs) terjed.

Domborzat

A Kárpátokat érintő tektonikus mozgások, melyek ezen a részen igen intenzívek voltak, a megye területét több geomorfológiai egységre tagolták.

Három domborzati egység különül el: egy külső, 1500 m-nél magasabb rész, a Hargita Nemere, a Háromszéki- és Bodzai-havasokban, egy második, központi rész, melyet a Szentgyörgyi-, Késdivásárhelyi- és Baróti-medencék (a Brassói-medence északi nyúlványai) alkotnak és egy magasabb, belső rész, ahol a hegycsúcsok csak ritkán haladják meg az 1100m-t (Persány-hegység, Baróti- és Bodoki–havasok).

A legkiterjedtebb rész, 107 000 hektár, a medence, ami a megye összterületének 29%-át teszi ki.

Kőzettani felépítés

Kovászna megye területe a Keleti-Kárpátok egyik része, melynek felépítésében jura, kréta, paleogén, neogén és negyedkori rétegek vesznek részt. Ezeket úgy üledékes, mint intruzív és effuzív magmás kőzetek képviselik.

Szerkezet-tektonikai szempontból a megye területe a kristályos-mezozoós övezet kréta-paleogén flis és a neogén vulkanitok egységeihez tartozik.

Éghajlat

A megye elhelyezkedése és a domborzat jellegzetes hegyközi-medence topoklímát hoznak létre, szélsőséges hatásokkal. Gyakoriak és erőteljesek a hőmérsékleti inverziók, a minimum hőmérsékletek nagyon alacsonyak és a légmozgások enyhék. Az évi átlaghőmérséklet 7,1 és 7,6 ^oC között mozog.

A leginkább a hideg évszakra jellemző hőmérsékleti inverziók hatására a januári átlaghőmérséklet a medence alján ugyanannyi, vagy még kevesebb, mint a környező hegyekben, 1000 m fölötti magasságban.

Figyelembe véve Kovászna megye magasságát, a csapadékmennyiség kevés. Az évi átlag csapadékmennyiség 500–580 mm a medence alján és 700–800 mm a magas hegylábakon. Legkevesebb a csapadék télen: kevesebb mint 30 mm az alacsony részeken és 130 mm a hegylábakon, a minimum februárban van (20 mm). A május–augusztus közti időszakban hull a legtöbb eső (több mint 80–100 mm), júniusi csúccsal. A megye egészét tekintve érezhető a csapadékmennyiség csökkenése nyugatról kelet felé, a Kézdivásárhelyi-medencében évi átlagban 50–75 mm-el kevesebb mint a Baróti-medencében.

A helyi környezet domborzata jelentősen befolyásolja a légmozgásokat is. Így, a keleti oldalon az északi és az észak-keleti irányok dominálnak, a nyugati oldalon a nyugati és az észak-nyugati irányok. A legerősebb szelek a domináns szélirányokból fújnak. Kézdivásárhelyen, a Nemere nevű észak-keleti szél évi átlag sebessége 5,1m/s (18,36 km/h). Általában az átlagsebességek minden irányból meghaladják a 2 m/s-ot.

Vízhálózat

A geológiai formációk változatossága, melyek a megye felépítésében részt vesznek, jelentős felszínalatti vízkészlet kialakulását tették lehetővé. Az Olt, a Feketeügy és mellékfolyóik árterének pliocén és negyedkori üledékeiben, valamint a lejtőüledékekben felhalmozódott vízkészletek minőségileg kielégítőek, a vidék vízellátásának jelentős erőforrásai. A felszínalatti víztároló rétegekben felhalmozódott vizek hozama eléri az 5–6 liter/másodpercet. 

Az ásványvízforrások jelenléte a vidék egyik kiemelkedő jellemvonása. Legnagyobb sűrűségben Kovászna város környékén jelennek meg (főleg szénsavas, bikarbonátos, nátriumos vizek). A hegyek és a medence találkozásánál, az Olt völgyében és a Feketeügy vízgyűjtőjében az ásványvizek szénsavas, konyhasós, kálciumos típusú vizek. Megye szinten több mint 600 ásványvízet adó forrás ismert, ezek közül egy párat palackoznak is. Legismertebbek a bibarcfalvi, bodoki és az előpataki borvizek.

Az Olt és a Feketeügy árterein kedvezőek a feltételek az eutróf lápok megjelenéséhez, ezek közül a rétyi és a kökösi a legismertebbek..